Nyolc hónapig abban a boldog öntudatlanságban éltem, hogy a levegővétel ugyanúgy ajándék, ahogy a mindennapi kedves mese, vagy éppen a világ felfedezését kísérő határtalanság-érzés, de tévednem kellett. Az elmúlt pár napban bebizonyosodott, hogy ha Krupp manónak úgy támad kedve, és megorol rám valami buta félreértés miatt, hátára csapja méregzsákját –benne mindenféle orrszívó-porszívónak és isten tudja minek nevezett duguláselhárító kütyüvel- és átmenetileg jól összegubancolja a jól felépített játékmenetet, de még a levegővétel felett is zsarnoki módon átveszi a hatalmat.
Igazi cselszövő ez a kis keljfeljancsi! Éjjel támad, amikor úgy gondolja, hogy jó mélyen alszom és nem áll módomban a teljes fegyvertárral megvédeni magam, s még Morcos doktor nénivel is szövetkezik, hogy tényleg semmi se működjön a megszokott módon. Csakhogy nem hagytam magam olyan egyszerűen lefegyverezni. Bármennyire is szorongatta a torkomat, s próbálta erőszakosan ráncigálni a hangszálaimat, hősiesen küzdöttem. Védekező állásba helyeztem magam: jó magasra emeltem a fejem, s amilyen gyorsan csak tudtam, úgy hadonásztam a kezeimmel, hogy jó messzire ellökjem magamtól ezt a kis mitugrászt. Anyáék viszont annál inkább bedőltek az olcsó próbálkozásnak. Képzeljétek, még arra is rábírta őket, hogy éjnek-éjjelén az ügyeletre rohangáljanak velem, hogy megerősítést nyerjünk Morcos doktor nénitől: tényleg Krupp manó nyerte a csatát. Csakhogy itt is felülkerekedtem a játéktudorokon!
Először, gondoltam, hatásosabb, ha baráti módon közelítek, hátha nem kezdi mindenáron bizonygatni Morcos doki néni is, ki nyerte ezt a gége-ostromot - még a kezét is próbáltam megsimogatni, megspékelve egy csinos mosollyal, remélve, hogy eltekint a bizonyító eszközök garmadától-, de nem értékelte a közeledést. S mintha Anyát is határozott módon a Krupp-táborba akarta volna átcsábítani: először arra kérte, ugasson úgy, ahogy az álnok manó kényszerített engem az otthonunkban, majd mikor látta, hogy Anya kivételes módon nem akar pályázni a „legegyüttműködőbb szülő” cím megszerzésére (Ejnye, Anya, ez nem volt példaszerű magatartás! Erre majd magyarázatot kérek!)- egy hirtelen tónusváltással arra akarta rávenni, „legyen szíves”, tegyen úgy, mint amikor otthon síróst játszik velem. Furcsán néztünk össze Anyával, én nagyon mondani szerettem volna, hogy mi nem szoktunk „csak úgy” síróst játszani, s különben is: ahhoz kell valami jó ok, kilátásba helyezett jutalom, hogy én önprodukálás gyanánt sírásra szánjam el magam, de láttam, hogy Anya is lapszuszt kap a nem mindennapi kéréstől, így hát kénytelen voltam ismét magam megoldani a helyzetet: elővettem hát a mára már jórészt elfeledett öltöztetős-vetkőztetős alkalmakra fenntartott sírás-csomagot, s bebizonyítottam- Anyát is megerősítendő-, hogy Krupp manónak mégsem sikerült összegubancolni a hangszálaimat: rekedtes ugyan kicsit ez a köhögéssel vegyített sípoló hang, de az az „ugató”-jelleg, amit olyan erőszakosan keresnek, nem létezik a repertoáromban. S Kruppnak azt a rohamszerű támadást sem sikerült kiviteleznie, amivel oly meggyőzően próbálkozott.
De be kell látnom: némi nyomot azért sikerült hagynia nálunk (bennünk). A méregzsákjából például kigurultak mindenféle cseppek, színes üvegcsék, orrszívónak becézett, az éneklést a megtévesztés eszközeként alkalmazó duguláselhárítók, amiket azóta is több-kevesebb sikerrel beépítünk a mindennapi játék keretei közé, aztán ott van néhány azóta ismételgetett, a közös nevelési szótár részévé vált mondat is, amiért talán egyszer hálás is leszek a ravasz manónak-: Az egyszerű náthát sem szabad lebecsülni! A csapadékos, nedves idő kedvez a Krupp-féle manóeledelek -vírusok, bacik- támadásának, ilyenkor tehát nem adunk fel postán, a legtipikusabb vírusgyűjtő helyen, levelet, főleg nem gyerekkel! És végül: nem szabunk szigorú határidőt a gyógyulásnak, inkább jó ráérősen elbeszélgetünk kis Nózival, a mesebeli hétfejű sárkánnyal, akinek szintúgy sikerült legyőznie a náthát, akárcsak nekem is.
Krupp manót és Morcos doktor nénit tehát nem akarom, de Nózit szívesen fogadtam a barátaim közé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése